Sokfelé jártam már a világban. Láttam az autentikus vidéki Ázsiát, szembeállítva ugyanazon ország csillogó metropoliszaival, álltam értetlenül a szingapúri rend előtt, megértettem, hogy New York miért a világ fővárosa, de időutazáson is vettem részt Afrikban, ahol Maliban faltól-falig középkori állapotok uralkodnak.

Azerbajdzsán viszont meglepett. Ennyire kétarcú és kontrasztos országban még sose voltam. A határ utáni kilométereken úgy érzed, egy vidéki szovjet tájon játszódó film forgatási helyszínére csöppentél, majd hopp, Bakuba érsz és máris Monacóban találod magad. Az utóbbi élmény persze valahol érthető, mert a kétezres évek eleje óta dinamikusan fejlődő ország dúskál az olajban, így a GDP és a népesség növekedésével párhuzamosan nőnek az épületek is a fővárosban. De hogy melyik állomásom csatolták le erről a vonatról a vidéki kocsikat..? Na, ezt máig nem tudom.

A megérkezésem emlékezetes volt. Motorral mentem Budapestről indulva, majd Törökország és Grúzia után léptem be Azerbajdzsánba. Abba az országba, ahová az utóbbi kb másfél évben nem sokat tették ezt turistaként. A szárazföldi határokon legalábbis biztosan nem. A covid óta azok ugyanis csak a tranzit forgalom előtt vannak nyitva, így az országot jelenleg Bakun keresztül, leginkább légi úton lehet megközelíteni. Én viszont menni akartam, méghozzá motorral. Ami végül nem is ütközött túl agy akadályba, mert az amúgy irtó kedves budapesti azeri nagykövetségen, készséggel intéztek nekem egy egyedi belépési engedélyt. Ami annyira egyedi volt, hogy a határon ezzel nem sokan próbálkoztak mostanság, így kb 3 óra és 6 kikérdezés után jutottam be az országba. 

Ennek megfelelően, a határtól Bakuig egy árva külföldi turista sem volt rajtam kívül – saját járművel pláne nem -, így ha a bámulásnak és körémgyűlésnek van skálája, akkor itteni élményeim valahol a sztaroszférában járnak. Ezen kívül, az azeri-grúz határ és a Baku közötti részről túl sok érdekeset nem tudok elmondani. Kietlen és félsivatagos táj, nyílegyenes utakkal, a legváratlanabb helyeken felbukkanó útszéli disznókkal, sok Ladával és egyéb ex-szovjet csemegével, 250 Ft-os benzinnel és félúton egy alvásra és lófrálásra érdemes várossal, Gandzsával, ami az ország második legnagyobb települése.

Bakuba érve léped át a tér-idő kaput, ahol láthatóan mindent megtett a vezetőség azért, hogy az aranykalitkába érkező külföldiek a lehető legjobb benyomásokkal távozzanak. Ennek az egyik leglátványosabb része pl a reptér és a belváros közötti 15 km, ahol még arra is ügyeltek, hogy az amúgy porszáraz országban, ezen a szakaszon burjánzó virágok és zöld gyep legyen az út melletti sáv minden méterén, amit szorgos kertészek gondoznak éjjel nappal, az azeri országimidzs statisztáiként. Esetemben, mindez tetézve volt azzal, hogy a bakui F1 futam idejére érkeztem, ami a legtöbb turistát vonzó esemény, így a csinosításban amúgy sem rest azeriek, erre a pár napra tényleg olyan állapotokat teremtettek, mint a kétégbeesett szülők otthon, amikor egyetlen gyermekükhöz családlátogatásra érkezik az osztályfőnök. 

Mindezzel együtt Baku valóban izgalmas város! Ázsia kapuja és Kis-Ázsia egyik gazdasági központja, de nem ezért nem fogsz unatkozni, ha erre jársz.. Ha végigjártad a kötelező látnivalókat, mint az óváros (patika tiszta, természetesen), megcsodáltad a város jelképévé vált Flame Towers-t, korzóztál a tengerparton, elmentél a szőnyegmúzeumba (ami amúgy tök menő, ne hagyd ki!), akkor maradj még 1-2 napot és vedd nyakadba a várost úgy igazán! Ehhez nagy dolgokat nem kell tenni, elég pl csak simán nem sietni és üldögélni a Fountains Square-en, nézni a mindig lüktető utcai életet. Vagy menj el piacokra, amiből jópár akad, egészen elképesztő friss áru kínálattal, kóstold meg a helyi konyhát, túl a turistaeteőkön, vagy vesd bele magad a méltán híres bakui éjszakai életbe ami kifejezetten nemzetközire sikeredett, legalábbis egy 98%-ban iszlám országhoz képest mindenképpen. Összességében, pár óra repüléssel Budapestről, nem hiszem, hogy találni érdekesebb és az európai világtól messzebb eső várost, ami ráadásul egész olcsónak is mondható, így egy hosszú hétvégét mindenképpen megér. Meg amúgy is: ha minden ismerősöd Milánóba meg Barcelonába megy, akkor elég punk dolog egy bakui hétvégével emelni a tétet. Ráadásul a Wizz Air hetente kétszer repül közvetlenül, október végéig simán jó idő van, így érdemes gondolkodni rajta.

A fővároson túl, egy északi kitérőt megér még Quba környéke, ahol sajnos nem jártam, de autentikus falvai és hangulata minden leírás szerint nem megbánós program. Én Baku után az ország északi részén indultam vissza Grúzia felé a Gebele-Shaki-Zakatala útvonalon. Ez a vidék, a kezdeti sivatagos-dűnés táj után már nagyon szépen bezöldül és ha valahol eltöltenél pár napot, az mindenképpen Shaki legyen. A selyemút karavánjainak útvonala mentén fekvő városban, egyrészt gyönyörű házakat csodálhatsz meg és van egy tényleg autentikus óváros is. Másrészt itt nem a bakui, hanem a vidéki árszínvonalon lehet nagyon jókat enni, 150 Ft-ért sörözni, meg például medencés szállodában lakni, ahol 10 ezer Ft-os éjszakánkénti áron, én voltam az egyetlen vendég, így olyan volt, mintha kibéreltem volna az amúgy óriási hotelt, medencét, kertet és az egész személyzetet becsomagolva.

Azt hiszem ezt nem felejtem el egy darabig, mind ahogyan Azerbajdzsánt sem. Megfogott és igazi sztorikat adott, amire nem minden ország képes.