Valamiért Bali szigete ugrik be mindenkinek elsőként, ha Indonéziába készül. Azt persze nem is feltételezzük, hogy vannak olyanok e földön, akiknek kérdés lehet, hogy Bali egyáltalán Indonézia része e? De ha mégis, akkor ezen sorokkal egyrészt tisztázzuk, hogy igen, másrészt jöjjön egy rövid kedvcsináló Balihoz és még néhány, talán még nála is izgalmasabb indonéz szigethez a RoadMovie Podcast alapítójától, Molnár Pétertől.

Indonézia kb 18 ezer szigetből áll és a világ egyik legnagyobb kiterjedésű országa, így ha megpörgeted a földgömböt, jó eséllyel áll meg ennél az országnál. Én már kétszer is tettem így, ami két utazást is eredményezett, ezeknek köszönhetően lettem Indonézia rajongója és izgatott felfedezője, de nem csak és elsősorban Bali Szigetének. Félreértés ne essék, Bali, nem véletlenül lett oly népszerű az elmúlt években: megmagyarázhatatlan módon nyugalmat árasztó hangulata és spirituális kisugárzása valóban vendégmarasztaló, a bökkenő csupán az, hogy igen kevés utazónak van arra ideje és nyitottsága, hogy a megfelelő időt rászánva, –  nem kötelező látnivalók nyomása alatt végigjárva -átadja magát a Balira való megérkezés és létezés érzésének. 

Ezt az érzést leginkább a sziget szívcsakrájában, Ubudban keressük, ami nem csak Bali vallási-kulturális központja, de a hátizsákos utazók és digitális nomádok bázisa is. És ha már itt vagyunk, akkor az utóbbiakat sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert jelenlétük nagymértékben hozzájárult Bali rakéta sebességű népszerűség emelkedéséhez, amely egyenes arányban nőtt a közösségi médiát elárasztó, pár percre a spiritualitás nagykövetévé váló insta-influenszerek számával. Ez van, világunk már csak ilyen, de ha te nem csak a fotók miatt utazol ide, akkor javaslom, hogy legalább 4-5 napot tölts el Ubud környékén, amely szépsége mellett tökéletes kiindulópontja a teaföldek, templomok és más látnivalók meglátogatásának is. A városban remek szállások várnak és olyan gasztronómiai kínálat, amit talán sehol máshol nem találsz meg Indonéziában.  

A közlekedésen sem kell sokat aggódni, mert motor tényleg fillérekért bérelhető és azt gondolom, ennél jobb módja nincs is a sziget bejárásának. Ezt nem csak azért mondom, mert ki nem ezt választottuk, így kedvesen ki is rabolt az alkalmi idegenvezető sofőrünk, hanem azért is, mert sokkal természetközelibb, mintha egy autó ablakán belülről néznéd tájat. A rablós sztori végül happy enddel végződött: egy filmbe illő motozás után megtaláltam az elrejtett eurókat, ráadásul állítólag egyedi eset volt, de nem árt az óvatosság. 

Ubudon túl is számtalan szuper helyet találsz Balin. Lehet például uszadékfából készült bútorokat venni, olyan kivitelben és áron, aminek hatására komolyan elgondolkodtam egy kisebb konténer kibérlésén. De ha szimplán csak tengerpartra vágysz, akkor csalódni nem fogsz, de Indonézia legszebb strandjait ne itt keresd. A Kuta Beach állítólag kihagyhatatlan (mi kihagytuk), de nagyon zsúfolt, a kisebb partok jelentős része pedig fekete, vulkáni homokkal vár, ami kiábrándító lehet. 

Így, ha nyitott vagy arra, hogy a Balin beszippantott spirituális energiát valahol máshol engedd ki, akkor erősen javaslok egy hajójegyet venni, a nem messze található Gili Szigetek valamelyikére. Gili Trawangan, Gili Air és Gili Meno, olyan helyek, amelyekre egész életedben vissza fogsz vágyni, ha egyezer arra jártál. Három sziget, három teljesen különböző karakterrel: Trawanganon éjjel-nappal dübörög a party, Meno ennek a szöges ellentétkéjeként a chill out és semmitevés mekkája, ahol az is eseményszámba  megy, ha egy új vendég érkezett a szigetre. A kettő között van földrajzilag és stílusban is Gili Air, ahol mindenki megtalálja a számítását. Ha akarod, senki nem fog zavarni, ha pedig mégis vágysz egy kis társasági életre, akkor sem kell sokat keresgélned: utánozhatatlan hangulatú beach bárok várnak, vagy csak feküdhetsz a homokban az egyik éjjeli filmvetítésen. Esetleg, ha huncutkodnál egy picit, akkor nem kell mást tenned, mint egyszerűen nem kikerülni a legváratlanabb helyzetekben elég toppanó akciós varázsgombát áruló néniket, mert Gili részben erről is szól. És még valami, aminél jobban semmi nem írja le a hangulatot, ami itt vár: ez az a sziget, ahol még a flip-flop papucs is túlöltözésnek számít. A sziget kb másfél óra alatt tökéletesen körbesétálható, betonozott út és motorizált járművek nincsenek, így pár nap után azon veszed észre magad, hogy egyre természetközelibb vagy, ami a teljesen felesleges lábbeli észrevétlen otthon hagyását fogja eredményezni. Szabadság, próbáld ki!

Végül pedig ugorjunk egy nagyot, vagyis inkább repüljünk Indonézia északi részére, Szumátra Szigetére, ami szintén nem az első említés, ha valaki ebbe az országba készülne. Tény, hogy teljesen más jellegű Indonéziára számíthatsz itt, ami együtt jár a muszlim ország vallási hagyományainak sokkal erősebb jelenlétével is. Ezt láthatod az emberek öltözködésén, a mecsetek nagyobb számán, de tapasztalhatod  is, ha kissé kellemetlenül érzed magad a strandon, a burkában és egyéb, teljes testet takaró dresszekben úszó nők között. Mindez megköveteli a turistáktól a normák és elvárások tiszteletben tartását, de egyben óvatosságot is: Szumátra veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb hely, mint az előzőekben említett hardcore nyaraló szigetek.

Ha mégis bevállalod, nem fogod megbánni. Kuala Lumpurból az Air Asia még mindig fillérekért reptet Medanba, a sziget fővárosába. Ide érkezve kétfelé indulhatsz: északra, vagy délre. Észak felé az Aceh régióba, ami talán egyel neccesebb biztonsági szempontból, de ha valamiért érdemes arra menni, akkor az mindenképpen Pulau Weh Szigete. Banda Acehtól kb 2 óra hajózásra olyan világba csöppensz, amiről eddig nm is tudtad, hogy létezik: kevesek által ismert kis sziget, ahol úgy igazán el tudsz bújni a világ elől, miközben a szomszéd teraszon nem teszi ugyanezt egy hangosan vihorászó koreai turistacsoport. Nem mellesleg cetcápák között búvárkodhatsz és egy olyan sziget életének részesévé válhatsz, amely a kevés őszinte és többé-kevésbé eredeti állapotában fellelhető helyek egyike a földön.

A szumátrai élményedet Bukit Lawang és környékének felfedezése fogja teljessé tenni. A legjobban teszed, ha Banda Acehben egy éjszakai buszra szállsz, így másnap reggel Szumátra őserdejének fővárosában ébredhetsz. A főváros ez eseten erősen idézőjeles, mert ázsiai léptékben egy faluról beszélünk, mégis ide kell jönnöd, ahhoz, hogy még egy kis buszozás, majd gyaloglás után egy dzsungelszálláson találd magad. Ahol lehet, hogy csak este lesz áram pár órára és valószínűleg wc papír sem lesz a fürdőben, de mindezért kárpótol majd a másnapi program: 1-2 óra gyaloglás után őserdei orángutánok fognak enni a kezedből, majd visszatérve a dzsungelt kettészelő folyóhoz, rafting csónakkal érkezel a szállásodra, ahol néha majmok lopják a tárgyaidat, máskor sárkánygyíkok sétálnak ki a folyóból egy kis napozásra. Hidd el megér minden parát és kényelmetlenséget! Életem meghatározó utazási élményeként tekintek vissza, az itt töltött napokra.

Mint ahogyan általában Indonéziára is, ami 2 év lezárás után ismét vár, és mindannyiunk szerencséjére, nem csak Baliból áll!