Laosz, a világ egyik legszegényebb országa, akit a földrajz nem hordoz tenyerén, legalábbis a tekintetben, hogy nem jutott neki egy icipici tengerpart sem. Ami önmagában nem lenne nagy baj – sok ilyen ország van a földön – de D-K Ázsiában Thaifölddel, Indonéziával, Kamodzsával, a Fülöp Szigetekkel, és egyéb mesebeli partokkal rendelkező országokkal játszik egy ligában, ami jelen esetben komoly hendikepnek számít. Emiatt lehet az is, hogy aki a fenti országok nagy részében már járt és mindent látott…na az majd utána eljön Laoszba is, hogy megnézze mit tud még adni a két és fél magyarországi területen fekvő kis ország. Ami akár még Jolly Joker is lehetne, ha mindez egy lassú, tudatos, természetközpontú, amolyan igazi felfedező turizmusban testesülne meg, amilyen lehetett a laoszi valóság úgy 25 évvel ezelőtt. Ez azonban mára kissé átalakult, de nézzünk öt meglepő dolgot, amit Laoszba utazva tapasztalhatsz:

Óriási kontrasztok:

Laoszban járva hamar feltűnik, hogy az emberek jelentős része rendkívül egyszerű körülmények között él. A falvakban gyakran látni kunyhókat, amelyek bambuszból és bádoglemezekből épültek, sok helyen pedig hiányzik a vezetékes víz és az elektromosság. Bár a helyiek hihetetlenül barátságosak és vendégszeretőek, a turistaként tapasztalt jóléted és az ő mindennapi küzdelmeik közötti kontraszt sokkoló lehet.

Ugyanis mindennek a másik oldalán ott vannak a tükörfényesre csiszolt, gyarmati múltat megidéző, menő éttermekkel hívogató turistanegyedek, például Luangprabangban, Indokína egykori fővárosában, amelynek egyes részein sétálva akár Franciaországban is érezhetjük magunkat, miközben két sarokkal odébb a földön esznek az emberek. Ilyen környezetben mindig viselkedj felelősen és moderáltan, lehetőség szerint kerülve a feltűnést!

Mégsincs nyomulás

Aki járt már hasonló helyzetű országokban, azt is tapasztalhatta, hogy a helyiek és a turisták közötti áthatolhatatlan szakadék miatt, két lábon járó pénztárcának vagyunk nézve, folyamatos inzultusoknak kitéve bármerre is megyünk. Ilyen élményeink lehetnek például Balin, de a sokkal közelebbi Egyiptomban, vagy Marokkóban is. Laoszban azonban mindennek semmi nyoma.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének magasabbak a turistákra szabott árak és alkudni is érdemes szinte mindenhol, de ha nem szeretnénk enni-inni-venni semmit, akkor többé-kevésbé békén vagyunk hagyva és nem kell folyamatosan az utánunk loholó behívóemberek, felesleges szuvenír árusok, riksások és egyéb változatos haszontalanságot ránk sózni próbálók elől menekülni

Van viszont buli!

Valljuk meg, Laosz, bár gyönyörű, olyan látnivalókból kevés akad, amelyekhez hasonlót ne lehetne találni a cikk elején említett országok valamelyikében, így kénytelenek voltak felrobbantani a partybombát, ami egy teljesen új réteg megjelenését eredményezte. Aki járt már a budapesti bulinegyedben, annak őket nem kell bemutatni, konkrét példaként legyen elég annyi, hogy az ország egyik legszebb környezetében fekvő Vang Viengben, a gumibelsőn történő folyón ereszkedés, 50 méter megtétele után alakult át, egy falusi kocsma záróráját idéző gyorsban történő ivássá, a sebtében összetákolt partmenti fabódé rettenetes hangszórójának, még borzalmasabb zenei aláfestésével. Mindez fényes délben. Az itt leírt jelenség klónja Vang Vieng belvárosában is megtalálható, üvöltő bárok és hullarészeg hátizsákosok bizarr kavalkádjában. Mindez veszélyekkel is jár: pancsolt italokba futva halálos mérgezést is kaphatunk, ahogyan történt is tavaly novemberben néhány fiatal turistával, így maradj inkább a palackozott sörnél!

Pedig minderre tényleg semmi szükség nem lenne, mert pont ezen város mellett élheted át életed egyik meghatározó élményét a Phu Kham barlang grandiózus tereiben, lenyűgöző cseppkövei között. Ha ez a képződmény valahol Európában lenne, a kontinens egyik top kategóriás látnivalójává vált volna, ez kétségtelen.

Meglepően korrekt közlekedés

Az elmaradottabb országokba indulva általában felkészülünk arra, hogy belföldi utazásunkat zötykölődő csirkebuszokon, sokadmagunkkal, változatos élelmiszerek ás állatok társaságában leszünk kénytelenek abszolválni. Ha erre vágysz, természetesen bőségesen megtalálod Laoszban, de ha egyel kényelmesebben utaznál, akkor szerencsére van más opció is.

Néhány évvel ezelőtt, kínai „támogatással” kiváló vasútvonalat építettek az ország legfontosabb – és a turisták által is előszeretettel látogatott – városai között, például a főváros és a már említett Vang Vieng – Luangprabang tengelyen. Itt akár 160 km/órával száguldó, business class szintű vonatokon érheted el az egymástól több száz km-re lévő helyszíneket 1-2 óra alatt, de lehetőséged van lassabb, még mindig kényelmes jártot is választani nagyon korrekt áron. Ha pedig vonattal nem elérhető helyre indulnál, kényelmes és relatív biztonságos éjszakai buszokkal utazhatsz, átszundítva a fél országon.

Mintha nem lenne főváros.

Távoli utazásaink során szinte mindig érdemes pár napot az adott ország fővárosában is eltölteni. Thaiföld felfedezése nem lehet teljes egy bangkoki éjszaka nélkül, de Malajziában sem voltál, ha nem látogattad meg Kuala Lumpurt. Van egy jó hírünk: Laosz fővárosára, Vientienre nem kell fecsérelni az időt, mert olyan, mintha nem is lenne. Persze létezik és a Mekong partján szép a naplemente, van továbbá az eredetire zavarba ejtően hasonló diadalíve és csodás templomai, de jellegében inkább olyan, mintha egy elterülő átszállópont lenne, igazi belváros, bármilyen egyedi hangulat és kihagyhatatlan látnivaló nélkül. Így jobban teszed, ha egy technikai megálló után inkább a természet felé veszed az irányt, ott biztosan nem fogsz csalódni a térség egyik legkülönlegesebb, mindenképpen többet érdemlő országában!

---